Fogyás newton apát
Nekem tulajdonképpen folyamatosan laudációkat kéne tartanom, igyekszem mindenben megtalálni a jót, azt, aminek örülni lehet, aminek örül boldog s boldogtalan.
Apja elvesztette fiát
Õket is meg szoktam találni. Mindenesetre nem tudnak a világ egy oly szegletét mutatni, ahonnét ki ne kapirgálnám a mazsolát. Én még politikusról is tudok jót mondani. De õszintén. Ilyen az alkatom. Elmúlt már egy kis idõ, mióta megszülettem, s lassan be kell látnom, hogy ez a szempont, az, hogy én örvendjek a világ dolgain, nem játszott jelentõs szerepet a teremtéskor.
De hát evvel nincs mit tenni, nincs hova föllebbezni, csak tudomásul venni. Tudomásul is veszem.
Örökké c9 fogyás
Ebben a szentimentális hangfekvésben és kissé dodonaian mondanám: hálás vagyok, hogy itt állhatok kollégaként, és semmi másról nem kell beszélnem, se a hazáról, se az apámról, csak 1 két könyvrõl, pontosabban 1 Norfolkról. A helyzet rózsás voltához az is hozzátartozik, hogy Lawrence Norfolk jól dicsérhetõ tárgy.
Tán nem is kéne mást csinálnunk, járnánk kettesben a világot, kéz a kézben, fogyás newton apát én mindegyre laudálnám õtet. Idõrõl idõre, mert úgy emberi, meg hogy csökkenjen bennem a feszültség, in concreto, hogy ne kezdjem el õt gyûlölni, szerepet cserélnénk, és kisebb angol vagy skót falvakban õ is kóserolna engem.
Hûvösen, de emberien. Összemelegednénk, közös képeslapokat írnánk az elhagyott családunknak. Közben azok is összejönnének, a feleségek recepteket cserélnének, dear Gitta, hol a francban van a férjem?
Ne kerteljünk, bizony berobbant, s oda robbant be, ahova kell, a fogyás newton apát éves Lawrence Norfolk ben berobbant az irodalmi köztudatba. Az angol Eco, ez volt a minimum. Mire szerzõ: Az ki, valami spanyol? Már többet nem akarnék magamról beszélni, csak még annyit, hogy amikor gyermekeim egy álnok részhalmaza apjuk határozott és komoly karcsúsító br fogyás newton apát, annak háta mögött, oda mintegy tõrt döfve egy kutyát vett, akkor, nem tudni, miért, mondott apát a hiúságánál fogva akarván lekenyerezni, az ebet Umbertónak nevezték el.
Azt hitték, attól megnyugszom, ha azt mondhatom mindennap: Umberto, lábhoz!
A Koronavírus Reflektorfénybe Helyezi Az őket Futtató Lélegeztetőgépeket és Légzőterapeutákat
Nem ösmernek ezek engem! De hát az apák így vannak összeeszkabálva: nem ismerhetõk. Még az a parány kiegészítés tartozik ide, hogy Umberto oly mértékben boldoggá tette a család minden tagját, engem leszámítva, amirõl én soha életemben nem is álmodhattam, pedig tettem erõfeszítéseket.
Ennyit még Norfolk angol recepciótörténetéhez.
Test karcsú Clarins
Vagyis bõ tíz évvel ezelõtt megjelent egy fiatalember látványosan nagy tervekkel, s azonnal világos volt, hogy e terveket kivételesen nagy tehetség szavatolja. Eltekintve persze attól, hogy az irodalomban nem szavatol senki semmit. Norfolk, beszéljünk egyenest, posztmodern.
A kolléga nem tudja, ne is mondjuk meg neki Laudátor tolmácsnak farkasmosollyal: maga csak fordítson! Jut eszembe, könnyen lehet, hogy ez csak a hazai posztmodernre igaz, mert másfelõl meg a magyar nemde õsi, vendégszeretõ nép.
De ettõl most tekintsünk el, ahogy Márai mondja: "Szolgálom az anyanyelvet, de nem vagyok szolidáris a társadalommal, mely ezt a nyelvet beszéli. A posztmodernet a mai napra úgy definiálnám: vár állott, most szóhalom. Norfolk nagyvonalú konstrukciói elsõdlegesen szókonstrukciók.
Ez nem magától értõdõ, sok könyv esetében nem jut eszünkbe, nem kell eszünkbe jusson, hogy szavakból van egybehordva, de korántsem akarom azt sugallni, hogy a jó könyvnek volna sine qua nonja ez a szózás. Norfolk esetében ez mégis meglepõ kissé, mert õ nem szöszözõs alkat tolmácsnak segítõkészen: nem molyolósnagyon is lendületes.
